Szeptemberben elkezdődött a suli, ami egyben az utolsó is ebben az iskolában. Igen, végzős lettem. Vegyes érzésekkel mentem suliba: egyrészt bennen volt a buzgóság, hogy végre ide is elérkeztünk, másrészt viszont féltem az érettségitől meg a pályaválasztástól. Maradtam az addigi faktjaimon, mert nem akartam egyiket sem feladni. Főleg nem a kémiát. Előző évben voltak nagy harcaink, amiből bár jegy szerint nem jöttem ki győztesen, mégis úgy éreztem, hogy több lettem vele. Márcsak emiatt is bennem volt a bizonyítási vágy, hogy idén minden tisztalappal indulhat, és javíthatok. Elkezdtem járni magántanárhoz is, hogy jobb legyek.
Lett egy brazil cserediák osztálytársunk is, akivel teljesen véletlen már 2 nappal sulikezdés előtt találkoztunk. Épp buliztunk így páran az osztályból, amikor találkoztunk egyik osztálytársunkkal, aki szintén cserediák volt, és ott volt vele, és akkor derült ki, hogy osztálytársunk lesz. Ahogy elkezdődött a suli, megint csináltunk egy bulit, megünnepeltük, hogy Abi nagykorú lett. :D

Szeptemberben elkezdődtek a táncpróbáink, és a táncpartner-kérdés is megoldódott. És ekkor kezdtem el igazán érezni az angol osztályozók áldásos hatását: a lyukasóráim pont jókor voltak az órarendemben (azóta változott az órarend, bár angol szempontjából nem feltétlen rosszabb az új sem). Bár már nem voltak angolóráim, így is elég sokat beszéltem angolul az új osztálytársunkkal. Egyszer egyik lyukasórán ültem a könyvtárban, és megkérdezte, hogy odaülhet-e mellém, és akkor elkezdtünk beszélgetni, és valahogy így lettük jóban, azt hiszem. Vele kicsit kiélhettem a kreatív hajlamaimat és az angolos törekvéseimet is, mert terveztünk egy párszor designokat, tanított fotózással kapcsolatos dolgokat, na meg elég sokat tolmácsoltam, illetve az Országos Filmszemlére én fordítottam a teljes portfólióját.:D Sulin kívül elég sokat lógtunk általában együtt, volt olyan nem egyszer, hogy egy héten 7 napból 6-szor, de akkor még jobban kijöttünk.

Októberben megnéztük Brigivel az Útvesztőt a moziban, ami hihetetlen jó volt. Csak úgy olvadoztunk.:D Aztán nemsokkal később mentünk osztálykirándulásra is. Pesten voltunk, és igazából nehéz eldönteni, hogy ez vagy a 11.-es volt-e a legjobb osztálykirándulás. Voltunk a Holokauszt Emlékközpontban, utána meg egy horrorházban ijesztegetett minket mindenféle lény.:D  Utána meg még fent maradtam Pesten két cserediákkal, és elvittek egy cserediák találkozóra. Úristen, az nagyon jó volt, örök emlék.:D Ezt követően pedig megkezdődött az őszi szünet, ami megkapta hivatalosan is a legszarabb szünet címet. Nagyon-nagyon szar kedvem volt végig. Azt hiszem, az akkori egyhónapos folyamatos rosszkedvemnek ez volt a csúcspontja. Ha most visszamehetnék, annyi mindent másképp csinálnék, mint akkor... Olyan dolgok miatt voltam lehangolt, amik miatt egyáltalán nem kellett volna... Viszont szerencsére kilábaltam belőle a szünet végeztével. Ahogy vége lett a szünetnek, már át is libbentünk a novemberbe. A hónap elején volt a csokifesztivál, amin előtte még sosem voltam, most viszont elmentünk Brigivel, és áhh, nagyon klassz volt. Ennyi csokit még életemben nem láttam, illetve ilyen finomakat még nem ettem. :D

És aztán el is érkeztünk a november 14-éhez, ami három dolog miatt volt nekem egy nagyon fontos nap. Úgy is mondhatnánk, hogy november 14-e mindennek a kezdete volt.:D Nem volt suli, mert aznap volt a szalagtűzőnk, tehát megkaptuk a szalagot, így hivatalosan is végzősökké avanzsáltunk. Ezután pár órával később mentem Brigi szalagavatójára, ami nagyon szép volt! Majd pedig mentünk kocsmázni, és akkor mutatta be Brigi pár osztálytársát, meg három ismerősét, Kikit, Mátét és Zozót. Hármukkal olyan szinten jóban lettem, hogy azóta is tartjuk a kapcsolatot. Ezt követően kb heti szinten jártunk kocsmázni így négyen. :D

Következő héten lett befestve először a teljes hajam, így megszabadultam végre az ombrétől. Kicsit féltem a végeredménytől, mivel nagyon világos, szinte platinaszőke festékkel lett befestve. De a végeredménnyel nagyon meg vagyok elégedve. Pont valami olyat akartam, amilyen lett. :D Pár nap múlva pedig a szalagavatóm is elérkezett végre valahára. Úgy örültem, hogy mindenki el tudott jönni a meghívottak közül.:)
Ezután viszont nagy tanulások jöttek, valahogy minden tanár ekkor jött rá, hogy íratni kellene még mielőtt vége a félévnek. Szóval ekkor szüneteltettem egy darabig a bulizásokat, persze nem mondanám unalmasnak a decembert sem. Voltunk még karácsony előtt Kikivel és Mátéval pizzázni, meg aztán a szünet is viszonylag mozgalmas volt az ünnepek és a sok készülődés miatt. 23-án eljöttek hozzánk tesómék, és egészen 27-éig itt voltak. :) Idén nálunk volt tartva a karácsony, szóval nálunk gyűlt össze a tágabb családi kör is 26-án. És persze az év utolsó napja, a szilveszter is nagy volt. Olyan este 7 fele átjött Brigi, aztán hamarosan elkezdtünk készülődni, és mentünk a városba. Találkoztunk Kikivel meg még 2 osztálytársával, és jártuk a várost, végül aztán valahogy kikötöttünk egy kocsmában. Így innentől kezdtek el zavarosak lenni a dolgok nekem, és hát kár is lenne tagadni: az előzetes otthoni alapozás és A. varázskoktélja bizony megtette a hatását. XD A koktél nevét már inkább le se írom, mert meglenne rólunk a vélemény...xD Szóval jobbnak láttuk Brigivel, ha hazajövünk. De amúgy itthon is elég vicces volt. Osztálytársamal chateltünk, de átment amolyan drunken textingbe a dolog. Meg már előtte is egész este üzengettünk egymásnak, csak valahogy mindig elkerültük egymást (nem is értem miért...XD)

Tehát így telt nagy vonalakban ez az év, persze, még így is érzem, hogy annyi mindent kihagytam, amikről jó lett volna írni, de akkor sosem érnék a  végére. Imádtam 2014-et, remélem a 2015 még ettől is jobb lesz!