Nehéz idők mindenki életében vannak. Most nekem is az van, persze nem az a tipikus krízis helyzet. Csupán annyi, hogy túlságosan lekötnek a gondolataim mostanság. Szeretnék jobb lenni. Szeretnék változni. Szeretnék fejlődni. Szeretném, ha minden jól menne.

Eljött az életemben az a szakasz, amikor sok mindenre ráébredtem. A hibáimra, arra, hogy nem is vagyok én rossz, arra, hogy nem kell másokhoz hasonlítanom, arra, hogy nekem is van egy utam. Sok mindent másképpen látok már. Életem talán legnagyobb és legrosszabb felismerése az volt, hogy mennyire elrontottam az elmúlt 4 évet - a saját hülyeségeimmel. Az egyik legnagyobb baj az volt, hogy nem tiszteltem magam. Ezzel annyira leépítettem az énképemet, hogy teljesen értéktelennek gondoltam magam, és ez egyúttal meggátolt attól is, hogy éljek. A másik gond az, hogy a tanuláson kívül nem igazán csináltam semmit. Persze, ez fontos, és tök jó eredményeket értem el, nyelvvizsga, osztályozók, előrehozott érettségi, jó bizonyítványok, stb de ettől még nem éltem. Legalábbis én ezt nem nevezném életnek. Lehetett volna úgy is jó eredményeket elérni, hogy közben nem felejtek el élni. Elhanyagoltam magam, a hobbijaimat, a barátaimat, nem mozdultam ki, tovább nem is folytatom. Valahogy nem akartam elhinni, hogy ez kell egy normális ember életébe. A végzős évben kezdtem már kapisgálni a dolgot, akkor meg már valamiért későnek éreztem. Így visszagondolva, teljesen olyan, mintha azt hittem volna, hogy azzal, hogy elballagok, vége az életemnek. Fura, nem?

Később jöttem rá, hogy igazándiból most fog csak kezdődni. Most, hogy kezdem legyőzni a démonaimat. Már nem félek kimondani a gondolataimat, a véleményemet, az érzéseimet. Tudom már a hibáimat, tudom, és hogy miken kell változtatnom. Újabban már kifejezetten kezdek örülöni ennek az egy évnek, hogy megadatott. Ha ez nem lenne most, akkor tuti, hogy nem tartanék itt.

Kicsit idegesebb voltam mostanában a kémia érettségi miatt, nem titkolom, kissé tartok attól, hogy milyen lesz a feladatlap, de azzal próbálom meggyőzni magamat, hogy tavaly is a kémia sikerült jobban, mint a biosz, hátha most is így lesz. De azt gondolom, aggodalomra nem nagyon van okom, készültem már rá elég sokat, meg akárhová is kerülök majd, mindegyik olyan, amit szívesen csinálnék.

Végezetül pedig még néhány gondolat. Azt hiszem, kellően sokat tanultam magamról és a helyzetből ahhoz, hogy a jövőben már ne essek kétségbe semmilyen életszakaszban, és persze a kémiához, és a tanulmányaimhoz is visszanyertem az erőmet. Úgy érzem, készen állok arra, hogy változzak.