Amikor elkezdtem a 10.-et, még rögtön év elején meghirdették a suliban nekünk természettudomány szakosoknak, illetve még a matek szakosnak is, hogy angolból lehet osztályozót csinálni 11.-ben, hogy utána 12.-ben jobban lehessen az emelt érettségikre (nekem kémia, biosz) koncentrálni. Nem volt kérdés, hogy jelentkezek. Meg még másik 40 embernek se.:D Így kerültem hát be a mostani, vagyis inkább volt csoportomba. Persze, mire végigjártuk a 10.-et, és elkezdtük a 11.-et nem nagyon lett belőle semmi, és sokan le is mondtak róla, így csak páran maradtunk, akik tényleg komolyan gondolták.

Nos, elég kanyargós volt az út, mire eljutottam az április 10-11-ei vizsgáimhoz, konkrétan még az utolsó 10 percre is jutottak izgalmak.:D Úgy kezdődött, hogy év elején azt mondták, csak a 12-es anyagból kell vizsgázni, mivel majdnem végigjárjuk a 11. osztályt. Ez annyit takart volna, hogy akkor 3 fejezetből (8., 9. 10. fejezet) kellett volna vizsgázni. De csak volna...
Félévkor, amikorra sikerült az összes aláírást meg az ajánlást megszerznem a papíromra, bejelentették, hogy ja, amúgy nem csak 12. év anyagából kell vizsgázni, hanem a 11.-esből is, és nem a könyv utolsó 3 fejezetét kell benyalni, hanem az első 8-at, plusz még ezt-azt 2 másik könyvből. Na bazdmeg. Január közepén szólnak, hogy 8 másik fejezetet + munkafüzetet + a grammar way 3 fejezetét kell megtanulni áprilisra. Köszi #1.
Gondoltam, mivel a nyelvvizsgára -ami legalább ér is valamit- nem kellett ennyit tanulni, pedig nem valami könnyű típusúra mentem, ezért nehogy már a nyúl vigye a puskát, egy ilyen nem sokat érő dolgora nem fogok ennyi mindent pontosan megtanulni. Hülye lettem volna.
Olyan február végén kezdtem el először olvasgatni a már órákon átvett anyagokat. Utána március legelején megkért egyik csoporttársam, aki szintén jött a vizsgára, hogy segítsek már neki egy kicsit a készülésben. Elkezdtük a 4. fejezetet tanulni, és utána majdnem minden szerdán összeültünk a könyvtárban. Mindig előre megszabtuk, hogy mit kell a következő órára megcsinálni a könyvekben, utána legközelebb ellenőriztük, meg átnéztük a problémás feladatokat + csináltunk szóbeli feladatokat is.

Szintén március elején én is kerestem magamnak egy magántanárt, hogy a nyelvtant kicsit átnézzük. Akaratlanul is, de sikerült egy elég helyes magántanárt találnom. ♡_♡  Szóval hozzá jártam egészen a vizsgáig minden szombaton. Jó volt, mert elég gyorsan át tudtuk venni az anyagot, az utolsó szombatra már nem is maradt nyelvtani anyag, ezért akkor már csak a levélírást néztük meg.
Visszatérve március kb közepére, kaptam egy olyan vastag levelet a suli titkárságán, mint a kisujjam. Kiküldték a "követelmény anyagot" a vizsgára... Konkrétan az a sok lap a könyvek tartalomjegyzékei voltak, csak ki voltak véve a hallgatásos gyakorlatok, mert olyan feladat nincs a vizsgán. Na, akkor kicsit beijedtem. A tanár is állandóan azt mondogatta, hogy nem tudja milyen feladatokra készüljünk, ezért tanuljunk meg MINDENT + az a sok papír a levélben is elkezdett idegesíteni, így elkezdtem magolni és magolni... Mivel egyik osztálytársam már volt ilyenen, és ő mondta, hogy nála azt nézték, mennyire pontosan mondja a könyvből a szöveget, ezért megtanultam az összes párbeszédet (!) a könyvben. Persze, nem szó szerint, mert olyan ember nincs, aki ennyi mondent szó szerint megtanulna. Meg mondom ennek ha reálisan nézzük, amúgy se lenne sok értelme. Megírtam az összes levelet, ami a papírokon szerepelt követelményként. Utólag kiderült, hogy ez egy határozottan jó ötlet volt.

A vizsga előtt már eléggé féltem, hogy mi lesz, ha tényleg mindent kell tudni, én meg még nem álltam sehogy se, így nem is csodálom, hogy vizsga előtt lebetegedtem (elvileg az egészségi állapotunk a lelki állapottól is függ), meg mivel eléggé felborult a napirendem a késői tanulások miatt, előfordult olyan is, hogy azt álmodtam, hogy az alváshiány káros hatásairól kellett a szóbelin beszélnem. xDD Viszont érdekes, mert most álmodtam életemben először úgy, hogy álmomban angolul beszéltem. :O Mondogattam, hogy "high levels of glucose remain in the bloodstream" meg ilyenek. XD

A vizsgák napján természetesen nem kellett suliba menni. Még itthon voltam délelőtt az írásbeli napján (04.10), amikor eszembe jutott, hogy a 8. fejezetből nem tanultam meg pár phrasal verb-öt. Ez amolyan isteni sugallat volt szerintem, mert a vizsgán ezeket az igéket kérdezték pont!! :D Meg aztán a levélírásnál is azok közül a levelek közül volt 2, amiket itthon megírtam!:D BTW a vizsga nem volt nehéz, ha tanult az ember rá. 3-3 feladat volt mindkét íársbelin. Összességében a 6 írásbeli feladatból 4-et 100%-osra írtam meg.
Szóbelin jöttek inkább az érdekes dolgok. Odarendeltek minket legkésőbb fél egyre. Erre bejelentették, hogy az én csoportomból az első ember leghamarabb fél 2-kor húzhat tételt, és a 30 perc készülési idő miatt, 2-kor kezdhet felelni. Köszi #2.
Mivel én mazochista vagyok, ezért én jelentkeztem az első vizsgázónak. Mielőtt bementem volna, azelőtt 10 perccel derült ki, hogy elvileg voltak megadva tételek a szóbelihez, ám erről kis csoportom nem tudott, illetve csak 1 gyerek, aki egy másik tanártól hallotta, csak baszott szólni. Köszi #3. Nos, ez még nem is lett volna baj, mert nagyjából nem sok minden újat tudtak volna kérdezni, csakhogy volt 2 életrajzi tétel, meg egy Twist Oliver történetmondós tétel is. Köszi #4. Mondanom sem kell, nem olvasta el egyikünk se ezeket.

Bementem. Húztam egyet idegesen. Annyira féltem, nehogy életrajzosat húzzak, hogy amikor megláttam, hogy nem azt húztam, el se hittem, hogy tényleg van olyan tétel (utána vki más kihúzta...). Kidolgoztam, utána feleltem. Az egyik kedvenc témakörömet, az utazást húztam, ehhez voltak feladatok. Beszéltem egy csomót Japánról. Kiderült, a másik vizsgáztató tanár nemrég jött haza Japánból, szóval nagyon rápörgött a témára.:D Produkáltam 96%-ot.
A következő tétel házásánál ugyanaz ment, mint az elsőnél, csak a másodiknak nem örültem annyira. A ruhás résznek örültem, de a főzős kérdéseknek nem annyira. Soha életemben nem főztem még, szóval kicsit gáznak éreztem, hogy megadott ételek összetevőiről kellett beszélnem. Ennek ellenére valahogy sikerült összeszednem 98%-ot. O_O 

A nem hivatalos eredményeket tegnap tudtam, ma pedig felolvasták a nevemet az eredmény hirdetésnél két jelessel.:))

Ez egy szép reklám, a téli olimpiához készült, és még januárban találtam. Szerintem nagyon motiváló.

Szóval, amikor abbahagytam az előző blogom írását, megígértem, hogy majd leírom, miért döntöttem úgy, hogy egy kis szünetet tartok.
Nos, a kényszerszünetnek egy nyomós oka van: a kémia. (Nem, nem buktam meg, még mielőtt valaki arra gondolna...) Az egész kb. november közepén indult. Előtte örült a fejem, mert kémiából álltam az egyik legjobban, csak 5-öseim voltak belőle. Aztán egyszer csak bumm, egyre nehezebb számolásokat vettünk, és nem igazán értettem őket, kb azt se tudtam, hogy mit miért úgy számolunk az órákon. (Azt még most se tudom, hogy tudtak így elcsúszni a dolgok.) Utána írtunk egy dogát. Bár tanultam rá, de úgy látszik nem eleget, és kaptam egy 2-est... Következő hónapban vettük a következő anyagot, aminek egy részéről lemaradtam, mert beteg lettem. Bár csak egy óráról hiányoztam, mégis akkor vettünk egy fontos anyagot (kristályvizes oldatok), amit én valahogy nem tudtam megérteni. Hiába magyarázta el több osztálytársam is, akkor se értettem. Meg úgy egyáltalán mást se. Írtunk egy nagy duplaórás TZ-t belőle a téli szünet előtt. Januárban kikaptuk a dogát. Olyan 1-est írtam belőle, hogy még 30% se lett az egész... Na, akkor jött a "nagy elbeszélgetés" a suliban, hogy jó lenne, ha elkezdenék megint normálisan tanulni kémiából. A mondatok, hogy én vagyok az egyik legrosszabb a csoportban és hogy ebből nemigen lesz orvosi egyetem, ha így folytatom, elég kemények voltak, de lényegében igazak, és részben ez is motivált a későbbiekben. Kaptam viszont egy csomó tanácsot, hogy hogyan kéne és mennyit tanulnom. Bár az elkövetkezendő 1-2 napban úgy éreztem, nem sokra megyek ezekkel a tanácsokkal, a későbbiekben hasznosnak bizonyultak.

Félévkor 3-ast kaptam. De ami ettől is jobban zavart, hogy nem tudtam, mit csináljak. Ezt úgy értem, hogy nem tudtam, hogy maradjak-e fakton, vagy leadjam, viszont, ha leadom, akkor melyik tárgyat veszem fel helyette, amivel lehet is kezdeni később valamit? Matekot?! Na, nem.
Na, meg, hogy ha ennyire béna vagyok belőle, akkor mit tanulok tovább később?! Ugyebár, mindenhez, amit most megjelölnék, kell kémia, elég kemény szinten. Szóval ez is betett egy kicsikét. Persze itthon mindig mondogatták anyámék, hogy nem kell, hogy orvosira menjek, mert tudják mekkora szívás az egész, csak akkor találjak helyette valami mást, amit van értelme kitanulni és érdekel is. Na, és ez is baj volt, mert nem tudom, más mi érdekelne a fogorvosin meg a gyógyszerészen kívül (persze, nem mintha csak ezeket tartanám az életben való boldogulás egyetlen formáinak). Szülésznő?! Haggyukmáá', a macskákat  jobban szeretem, mint a gyerekeket. xD
Szóval úgy gondoltam, hogy tényleg csak az orvosi lebeg a szemem előtt, akkor nem a könnyebb utat kéne választani, és leadni a kémiát, hanem akkor ténylegesen tenni valami az ügy érdekében. Így hát elkezdtem tanulni és tanulni. Szerencsém is volt, mert az egyik kedvenc témaköröm (termokémia) következett januárban. Csak úgy daráltam a feladatokat a táblánál is, aztán kerestem még magántanárt is. Bár ez utóbbi elég nehéz volt. Egy ilyen rohadt nagy városban az ember nem is gondolná, hogy nincs is magántanár. Végül elég nehezn, de több emberen keresztül sikerült egy számot szereznem, bár csak egy órára sikerült elmennem, azt is azért, mert a sulinkból valaki, aki hozzá jár, lemondta az órát, mert ment laborozni. A magántanár is biztatott, hogy nem kéne ennyire begyulladnom a kémiára, mert megy ez, csak többet kéne gyakorolnom a számolást. Ezután írtam egy TZ 5-öst, ami csak megerősített, hogy érdemes ezt csinálni. Ezután már sokkal magabiztosabbank éreztem magam a számolásokban is, és szerintem, sokkal jobban is mennek, mint 1. félévben. Bár a többi eredményemet még ne igazán tudom, mert jelenleg vagy 2 dogám is bent van még a suliban, amiknek még nem tudom az eredményét (sokat hiányoztam mostanában, de erről másik bejegyzésben majd), mégis úgy érzem, sokkal jobban mentek, mint régen.

Ezek után mindenkit csak biztatni tudok, hogy csinálja, amit igazán szeret, és nem ijedjen meg, ha esetlegesen nehézségekbe ütközik, mert biztosan van rá megoldás, és ami még fontosabb; semmi sem lehetetlen.