2014 nem volt egy átlagos év, és tagadhatatlanul az eddigi legeseménydúsabb évem volt (és a legtöbbet fényképezett is, haha).
Az év nem túl kecsegtetően indult. Kémiából voltak problémáim, ezért januárban abbahagytam a blogolást, és 4 hónapig nem írtam egyetlen posztot sem. A végén már nem csak a kémia miatt húztam el, hanem az áprilisi angolvizsgáim miatt is. Maga az év eleje is olyan semmilyen volt, kb március közepéig alig történt valami, jóformán csak tanultam. Volt is mit persze, hiszen próbáltam megtartani az átlagomat, meg az angol osztályozókra is tanultam. Viszonylag későn kezdtem el tanulni az angolra, mert valahogy sosem volt kedvem tanulni, mindig csak örlődtem, hogy "el kéne kezdeni".

Aztán egy hónappal előtte elkezdtem magolni. És csak magolni. Az a baj az angol osztályozóval, hogy nem arra kíváncsiak, hogy mennyire tudsz angolul, hanem, hogy mennyire tudod benyalni az angol könyvet. Mivel én 2 év anyagából vizsgáztam, ezért elég sok volt az anyag, de sikerült valahogy legyűrni, igaz, hogy ez akkor eléggé ráment az egészségemre, mert lázas is lettem. Előtte már vagy 6 éve nem voltam lázas beteg, de akkor annyira hajtottam magam mindenből, hogy ez lett a vége. Betanultam mindent, ami a könyvben van, de szó szerint MINDENT. :D Így aztán viszonylag magabiztosan mentem be április 10-én az írásbelire. Na jó, azért kicsit féltem, hogy mi lesz, de úgy voltam vele, hogy a lelkiismeretem tiszta. Aztán a másnap mentem szóbelizni. A szóbelitől nem igazán féltem, sőt mondhatjuk úgy is, hogy le sem szartam. De felesleges is lett volna minden ideg, mert kurva jó tételeket húztam. Végül mindkét évem osztályzóinak eredménye 90% feletti lett.
Valahogy áprilisban, az osztályzókkal kezdett el pörögni ez az év. Előtte már voltunk egy jó kis kiránduláson Pesten az osztállyal, majd ahogy levizsgáztam, hirtelen rámszakadt egy csomó szabadidő. Úgyhogy kinyitottam az új blogomat, a Sundownt is, és újra belevetettem magam az írásba. Közeledő szülinapom alkalmából megkaptam a világ legklasszabb ajándékát is, egy fehér biciklit, amit azóta is töretlenül imádok.

És ha már a szülinapomnál tartunk, akkor, meg kell említenem, hogy ez az év már csak emiatt is jelentős volt, mert betöltöttem a 18-at. Megünnepeltük osztálytársaimmal is, és ezzel egy kisebb szülinapi partysorozat is elindult az osztályban.
Kirándulgattunk így családilag, bejártuk a Mátra egy részét május elején, közben tanultam az angol érettségire is. "Tanultam". :D Konkrétan szerintem 5 feladatsort nem oldottam meg. Leszartam az egészet, úgy voltam vele, hogy úgyse tudnak olyat adni, amit nem tudok megoldani. Tulajdonképpen minden hibátlan lett az angol érettségimben, a hallgatást kivéve. Az szívás volt. :/
Aztán jött az osztálykirándulás is. Két napos volt, szerintem az volt a legkirályabb túránk a 4 év alatt. Sok hülyeség született az alatt a 2 nap alat, amik egy része azóta is szállóigévé vált. :D
Az osztálykirándulás után megint jött egy tanulósabb periódus, mert sok mindenből akkor írtuk az utolsó, lezáró dolgozatokat, na meg tanultam az angol szóbelire is. Utóbbira valamiért indokolatlanul sokat készültem, azt hiszem azért, mert a tételek közt volt 1-2 elég hülye témakör, amiket nem szerettem volna kihúzni, ezért inkább kidolgoztam mindent.

A sulis lezárások után kezdődött ismét egy lazább, rohangászós-bulizós korszak. Tartottunk Dórinak egy meglepetésbulit szülinapja alkalmából, aztán emlékszem, egy csomót voltam a városban esténként, aztán eljött az utolsó sulis hét is. Az utolsó nap volt a legviccesebb a suliban. Sulinap volt, de a végére már borzasztóan untuk magunkat néhányan osztálytársaimmal, viszont még volt legalább másfél óra, amíg haza nem lehetett menni, ezért elhatároztuk, hogy mi így vagy úgy, de meglépünk. Az ablak erre alkalmasnak is tűnt. Bár én biciklivel mentem aznap suliba, de mi mindent megoldottunk... :DDD Másnap volt unokatesóm ballagása, így oda vezetett következő utam. Szerintem szép volt a ballagás, és jó volt találkozni a távolabbi rokonokkal. Néhány nap múlva, 19-én volt esedékes a szóbeli érettségim is, így tanulgattam. Én voltam a felelők között a végéről a 3., szóval gyakorlatilag az egész napom szabad volt, így el is mentem a suliból, és a városban járkáltam, majd mikor visszamentem, pont senki nem volt ott, ezért mondták a tanárok, hogy beugorhatnék hamarabb felelni, ha van kedvem, hogy haladjunk. Hát jó. :D Bementem, kihúztam, és egy pillanatra megörültem, aztán mégse. Kihúztam a sport tételt, ami király lett volna, ha hétköznapi dolgokról kellett volna beszélni, és nem a modern sportokról vagy hasonlókról. Improvizáltam, amennyire tudtam, persze gondolom ordított rólam, hogy nem nagyon szoktam sportokat nézni. De azért valahogy meglett, aztán persze jó volt Twitteren meg telefonban szidni az egészet...
Érettségi után hazamentem, összeraktam a cuccomat, és másnap reggel már mentem is mamámékhoz, mert jött a 3 napos falunap, amikor mindig találkozok rég nem látott unokatesómmal és haverjaimmal, és 3 napig csak folyamatosan bulizunk. Most sem volt ez másképp, tomboltunk EDDA koncerten, zseblámpafényes vacsorát tartottunk haveromék sátrában, az esőben beszélgettünk egy padon, és részt vettünk egy ügyességi vetélkedőn is (beneveztünk olyan néven, hogy A heyi fiatalság, de a lényeg, hogy egyikünk sem lakott a faluban soha:D).

Az éves összefoglalóm 2. részét hamarosan írom majd.:D