Mint ahogy azt legutóbb említettem, elkezdtem dolgozni a nőgyászaton, és tényleg baromi jó! :D Eddig még csak 2 hetet töltöttem ott az 5-ből, de eddig meg vagyok vele elégedve. Komolyan mondom, ezerszer jobb, mint amikor a fogászaton voltam, pedig fogorvos akarok lenni, lol.

Első nap azért féltem, hogy milyen lesz egyedül lenni (illetve csak a nővérekkel), de nem volt vészes még így se. Akik itt voltak előttem gyakorlaton, azt mondták, hogy a nővérek többsége rendes, az egyik orvos viszont elég lenéző. Osztálytársaim leírásából első nap rögtön fel is ismertem az ominózus orvost, viszont velem kifejezettem rendes, de egyébként ez szerintem abból ered, hogy tudja, hogy orvosira akarok menni, meg hogy ugyanabba a gimnáziumba jártunk. Ezt abból szituációból gondolom, hogy rögtön első találkozásunkkor ahogy köszöntem neki, vissza se köszönt, pedig teljesen biztos, hogy hallotta... Na meg úgy egyáltalán tudomást se akart rólam venni. Aztán már ahogy elkezdtük a rendelést, egyszer csak odafordult hozzám az asztalnál, és kérdezte nevemet, hogy mi akarok lenni. Valójában csak akkor hitte el, hogy tényleg van esélyem orvosira menni, amikor kiderült, hogy ugyanoda jártunk középiskolába.

Szóval, miután elhitte, hogy orvos akarok lenni, teljesen más volt a hangnem. (Mondjuk én ezzel annyiban nem értek egyet, hogy nem kéne lenézni az ápolókat, mert elég fontos feladatokat látnak el. Sok orvos részéről nem értem ezt a fajta lenézést, na meg szerintem soknak kifejezetten rosszul esne, ha nekik kéne eltakarítani a szart a beteg alól, már bocsánat a nyers szavakért. Nem rossz emberek az ápolók, és attól, hogy nincs az a két betű a nevük előtt, még nem kéne őket úgy kezelni, mintha tudatlanok lennének.)

Visszakanyarodva, így, ezek tudatában elég sok feladatot rám mertek bízni, szerencsére. Osztálytársaim azt mondták, hogy nekik ki kellett harcolni, hogy egyáltalán betegeket hívhassanak be, én meg már első nap jegyzőkönyveket írtam szövettani vizsgálatokról. Meg aztán megtanított az orvos receptet is írni, meg mondta, hogy az érdekesebb eseteket megmutatja majd kolposzkópon. Mivel már az első nap bővelkedett az "érdekesebbekben", így láttam egy jó pár dolgot. Nyilván nem írhatom le őket, meg amúgy se biztos, hogy érdekelne ez bárkit is, mindenesetre nekem tényleg elég érdekesek voltak. Na meg néha voltak olyan megszólalásaim, hogy "Jééé, ez tényleg olyan, mint ahogy a könyvben le volt írva." xD Időnként van, hogy egy-egy beteg az átlagosnál jobban tart a vizsgálattól, olyankor általában én magyarázom el nekik, hogy mi fog történni, mi a vizsgálat menete, na meg hogy nem kell félni.:) De egyébként azt vettem észre, hogy tőlem jobban meg is nyugodtak, mint amikor az orvos próbálta elmagyarázni ezeket.

Azt hiszem, az eddigi gyakorló helyek közül ez volt a legjobb, itt végre én is hasznosnak érzem magam, SZÍVESEN CSINÁLOM, mert érdekel a terület, nem beszélnek velem úgy, mint ahogy még a kutyával sem szokás, és a maga egyhangúsága ellenére is mindig történik itt valami érdekesebb. Kicsit mindig rádöbbent, hogy mennyiféle emberi sors van, és mi minden múlik egy-egy döntésen. Már ha egyáltalán van jó döntés.