Második utam a Balatonra vezetett, egészen pontosan Zánkára, kis családom kíséretében. Hetedikén indultunk útnak, a kb. 3-4 órát út egészen gyorsan eltelt, főleg mivel jött Ő is, és végig beszélgettük az egész utat. Szállásadónk rendkívül kedves volt, az állomáson várt már ránk, kocsival vitt minket az apartmanunkba, és út közben még meg is mutatta, hogy a fontosabb dolgok merre vannak a faluban. Mivel aznap elég meleg volt, meg már amúgy is eltelt több, mint a nap fele, úgy gondoltunk, ez jó nap lesz arra, hogy lemenjünk a strandra. Este olyan 8 óráig voltunk kint, addigra már pont elég lett az úszásból meg pancsolásból. Másnapra viszont sokkal melegebbet, 40°C-ot mondtak, így nem mentünk semerre, de ez így visszagondolva elég jó döntés is volt, mert veszélyes lett volna ilyen időben túrázni. Így hát ismét kimentünk a strandra, mert hát azért víz közelben mégis csak jobb átvészelni az ilyen időjárást.:D A víz még kellemesebb volt, mint előző nap, szerintem még melegebb is volt. Délután viszont nem voltam jól... Vagyis igazából nem emlékszem pontosan, hogy első nap, vagy második nap jött-e elő először a baj. Éppen ettünk volna, amikor megjelent rohamszerűen a pszichés gondom, amit már az előző bejegyzésben is említettem... Fú, hát nagyon ideges lettem emiatt, főleg mivel ennyire még szerintem sose volt erős a dolog. De aztán ott volt Ő, és le tudtam nyugodni. Rájöttem, Ő az egyetlen, aki ennyire nyugtató hatással bír felettem. Olyan délután 5 fele jött a vihar Zánkára is, bár nem volt valami nagy eső, visszamentünk a szállásra. Később ketten indultunk felfedezni Zánkát. A másik terv még az volt, hogy átmegyünk Füredre is, de mire jött a vonat, addigra megint olyan rossz idő lett, hogy inkább nem mentünk át oda. A harmadik nap volt a csúcspont, elmentünk Badacsonyba. Pont azon a napon jártunk megint ott, mint tavaly! Badacsony az egyik kedvenc helyem, leginkább a bor miatt.:D Bementünk egy csomó pincébe, főleg olyanokba, ahol már tavay is jártunk. Utána meg felmentünk a hegyre, bár a tetejéig csak a szüleim tudtak felmászni, lol. Olyan délután 5 fele hazamentünk onnan, vacsoráztunk egy helyen, utána pedig ismét elindultunk kettesben sétálni Zánkán. Azt hiszem, ez a séta mindig megmarad majd. Végigsétáltuk az egész falut, már majdnem átjutottunk Köveskálra is. Volt a faluban egy templom, pont egy kis dombra volt építve. Leültünk ott, a domboldalon és beszélgettünk egy csomó ideig, közben pedig csodáltam a Káli-medencét. Ott valamiért olyan nyugalom fogott el, hogy az valami hihetetlen. Teljesen más volt az egész légkör, mint a szülővárosomban. Itthon állandóan feszült vagyok... De úgy az egész faluban is olyan jól éreztem magam. Tetszett, hogy milyen közvetlenek az emberek egymással, na meg fura volt, hogy bár már este volt és sötét, sok helyen még csak a kaput sem csukták be vagy húzták el a függönyöket, és még sem mentek be illetéktelenek. Én nagy városban élek, nálunk eléggé elzárkóznak az emberek egymástól...
Utolsó nap, pénteken már jöttünk haza, de előtte még volt egy kis kitérőnk. Átmentünk vonattal Füredre, onnan pedig hajóval Siófokra. Siófokról pedig vonattal egészen hazáig. Mindkét városban szétnéztünk, kajáltunk, sétálgattunk. Sokszor voltam már mindkét helyen, így más sok újat nem láttam, de azért jó volt még így is.:)
Összességében nagyon király volt ez a 4 nap, különösen Zánka, annak pedig külön örültem, hogy végre eljutottam a Káli-medencébe is, igaz csak egy nagyon kis szeletébe MÉG.:) A Káli-medencét már azóta nézegettem, amikor még egyszer úgy másfél éve télen angolból fogalmazást kellett írni valamilyen magyar tájról. Akkor nézegettem a Balatonfelvidéki Nemzeti Parkot, és akkor találtam ezt a csodát is.:D Szóval végre eljutottam ide is.:)

Zánkai part estefelé a vihar után

Mi:)

Azok a badacsonyi pincék...:D

Káli-medence

Mögöttünk a templom, előttünk a Medence!:D

A balatonfüredi állatállomány xD

Siófokon