Aztaaa, nagyon régen, konkrétan tavaly augusztusban írtam utoljára útinaplós bejegyzést, pedig annyi felé szoktunk menni Zolival. :0 Most is igazából csak véletlen jutott eszembe, ahogy nézegettem a régi bejegyzéseket, és megláttam őket. Rögtön eszembe is jutott, hogy írhatnék a legutóbbi utunkról, amikor is Veresegyházára mentünk, ami tulajdonképpen Ivacs. Lol.

Még március legvégén, a tavaszi szünetben mentünk ide, ugyanis itt van a Medvepark, ha esetleg valaki hallott már erről. Az út már alapból jól kezdődött, ugyanis a park neve Veresegyházi Medveotthon, csakhogy park ténylegesen nem Veresegyházán van, hanem Ivacson... Hát mi szépen el is mentünk a vonattal Veresegyházára, ott meg kiderült, hogy eggyel hamarabb kellett volna leszállni. Szerencsére nem kellett sokat várni a vonatra, hogy visszafelé menjünk, kb 20 percet.
Én valamiért teljesen azt hittem, hogy sokan lesznek, mert már akkor szünet volt, és úgy gondoltam, hogy teli lesz a park, de rajtunk kívül szinte alig voltak ott, jóformán csak 2-3 pár még. Lehet, hogy az is közbenjátszott, hogy akkor elég hűvös volt, nem nevezném egy tipikus kirándulóidőnek azt az időjárást.
Elég gyorsan körbe lehetett amúgy érni a parkon, mi olyan 2-3 órát voltunk ott összesen, de az viszont nagyon klassz volt. Elég sokféle állatuk volt, láttunk medvéket, farkasokat, mosómacikat, rénszarvasokat... még macskát is. :D

Volt állatsimogató is, azt nagyon éltünk. :D Amikor bementünk oda, az összes kis kecske elkezdett felénk futni, mondhatni megrohamoztak bennünket. Miután ott is mindet megsimogattuk - kétszer is - elindultunk a vonathoz, igaz még volt egy óránk, de addig sétálgattunk ott, a faluban. Elég idilli volt ahogy csak ketten sétálgattunk. :3
Összességében ez egy nagyon jó nap volt, és örülök, hogy összejött az út, mert már előtte régóta terveztük, hogy ide is elmegyünk.

Lassan, de biztosan megérett ez a bejegyzés is.:D Siófokon kétszer, két különböző hétvégén voltunk, és az első utunkról nem tudtam volna annyit írni, hogy elég legyen egy bejegyzésre, a kettőből viszont már lehetegy posztot csinálni.

Elsőként július 25-én, szombaton mentünk. Délelőtt értünk oda, és az időjárással nagy szerencsénk volt; bár meleg volt, mégsem volt az a rekkenő hőség. Elsőnek inkább a főtéren bolyongtunk, na meg boltba mentünk, utána pedig elindultunk a strandra. Tök jó, hogy az állomáson vannak zárható szekrények, szóval oda be tudtuk rakni az értékeinket. Nem akartunk a "rendes" strandra menni, mert ezervalahányszázat elkérni azért, hogy a Balaton közelébe mehess, finoman szólva is rablás. Szóval inkább a szabad strandra mentünk, és a dologban az a vicces, hogy közvetlenül a "rendes" mellett van, konkrétan csak egy kis kerítés választja el a kettőt a parton. :D Egyébként a szabad strandon többen voltak -nem véletlenül-, mint a másikon, meg talán annyiból jobb, hogy ott a part homokos, nem füves (ez milyen félreérthetően hangzik, mi?XD). A víz nagyon-nagyon jó volt!! Vagy 30°C-os volt, ami ugye nem átlagos, viszont elég kellemes volt. Még annyiból volt jó, hogy homokos volt a part, hogy a nem kellett félnem, hogy "valami" hozzáér a lábamhoz... Ja, én is azon emberek közé tartozom, akik fosnak mindenféle hínártól és egyéb növényvilágtól, gondolván, hogy azok a vízi szörnyek, amik alig várják, hogy leharapják az ember lábát.xD Jó volt fürdőzni, kergettük egymást a vízben, na meg versenyeztünk, hogy ki tudja jobban lelocsolni a másikat. Az idővel kicsit gondban voltunk, mert véletlen az órámat és a telefonjainkat is a szekrányben hagytunk az állomáson, így egy kicsit későn indultunk ki a vonathoz. Konkrétan pont akkorra értünk ki, amikor indult volna el a vonat, viszont olyan szerencsénk volt, hogy 40 percet késett, így elértük.:D Hazafelé jöttem rá, hogy az időjárással ismét szerencsénk volt, mert útközben már mindenhol szakadt az eső, csak Siófokon volt jó idő még.

Másodjára augusztus 9-én, vasárnap mentünk. Az idő megint csak nagyon jó volt, bár ezúttal sokkal melegebb volt, de azért kibírható volt. Hogy folytassam az időjárás jelentést, a víz hidegebb volt, mint előzőleg, de azért nem az a tipikus "beleteszem a lábam és szíven üt a hideg", hanem az a "beleteszem a lábam és 2 perc alatt megszokom" hőmérsékletű víz volt.XD Mivel most nem járkáltunk a városban, ezért lényegesen több időnk maradt a fürdésre. Kisebb megszakításokkal együtt kb 3 órán át pancsoltunk, majd beültünk egy étterembe kajálni. A víz kivett belőlem minden energiát, tehát kaja ennyire jól még ritkán esett.:D A vonathoz már 1 órával hamarabb elindultunk, de annyira nem bántuk, hogy sokat kellett az álllomáson várni, mert ott legalább árnyék volt, ami abban a melegben egy igen nagy előny volt.:D A vonaton voltak érdekes esetek, volt 3 öreg nő -akiket egyébként nem neveznék nőnek-, és hát magukból kikelve mindenkibe belekötöttek -belénk is-, aki az útjukba került, jól lejáratva ezzel magukat. Nem akarok rossz indulatú lenni, de elég volt rájuk nézni, és már úgy is üvöltött egyrészt az agyoniskolázottság, másrészt pedig a hivatás (ha érted). Na, de mindegy, mi azért jót nevettünk.
Összességében tehát jól telt az út a forróságot és a ribancokat leszámítva. Én még tök szívesen visszamennék, csak most meg időm/időnk nincs nagyon rá, na de majd jövőre. :D

A Zánkai nyaralás után sem volt megállás, néhány nap múlva ismét útnak indultam Vele. 14-én, kedden Esztergom felé vettük az irányt, két napot töltöttünk ott. Esztergomban az a fura, hogy egyáltalán nincs messze, mégis 3 és fél óra oda vonattal a menetidő... Mondjuk az út egyáltalán nem volt uncsi, mert jókat beszélgettünk.
Megérkezve az ottani szállásunkra, kicsit pihentünk, de aztán hamar mentünk is tovább a belváros irányába. Először bementünk a Bazilikába, majd vettünk jegyet az alagsorba is. Én csak ámultam, nagyon szép volt az épület, építészetileg is nagyon precízen volt kivitelezve az egész. Azon nevettem, hogy ha mondjuk egy feka filmben lettünk volna, akkor biztos azt mondtuk volna, hogy "jó nagy kérója volt az öregnek". xD Ja, és nagyságról jut eszembe... Bár Esztergom nem barátja a hozzám hasonló NAGYON tériszonyos embereknek, itt valahogy mégis le tudtam győzni a félelmemet. Néha megszédültem, de kibírható volt a dolog.
Be akartunk menni a várba is, de már alapból ahogy beléptünk oda, úgy néztek ránk ott a biztonsági őrök, mintha minimum bankrabló fejünk lenne, másrészt az öreg tyúk nő a pénztárban is elég barátságtalan volt, és elküldött minket vissza a Bazilikához, hogy ott vegyünk jegyet, közben ott nem is lehet belépőt vásárolni a várhoz.... Szóval ott hagytuk inkább az egészet a fenébe. Egyébként általánosságban volt igaz egész Esztergomra, hogy ott kétféle ember van: az egyik a nagyon barátságos, a másik pedig a bunkó.
Estefelé már elég éhesek voltunk, úgyhogy elmentünk egy jó kis étterembe kajálni. Nekem kaja még életemben nem esett ilyen jól.:D Annyira éhes voltam már, meg az étel is finom volt, szóval ez egy igazán jó vacsi volt. Éjjel még a városban botorkáltunk meg lementünk a Dunapartra a hídhoz is.
Másnap elég későn ébredtünk fel, így kb délben indultunk útnak. Átmentünk Szlovákiába, egészen pontosan Párkányba. Egy-két órát töltöttünk csak ott, sétálgattunk, de igazából nincs ott sok látnivaló, a főtér viszont szép. Lehet csak én éreztem így, de Esztergom sokkal barátságosabb. Persze biztos rádob egy lapáttal a város történelmi jellege is, de valahogy sokkal nyugodtabb volt ott minden. Párkányban az emberek úgy siettek, meg kissé türelmetlennek is tűntek.
Miután visszajöttünk Párkányból, beültünk a Szamos cukrászdába, és isteni sütiket ettünk, na meg ittünk jó kis hűsítő koktélt meg teát. Mondhatni, ez volt a megkoronázása a 2 napnak. Ezt követően már visszamentünk a szállásunkra, és elindultunk hazafelé.
Esztergom jó hely, annyi már biztos. Aki még nem járt ott, annak mindenképp megéri ellátogatni oda. Ez egy tipikusan olyan város, ahol el tudnám képzelni, hogy X év múlva ott élek majd.

Beborult. Szemben a szlovák oldal

Bazilika

Ott lent az már nem Esztergom

A felmérgelt (mi csúnyábban mondtuk) Hunyadival

Második utam a Balatonra vezetett, egészen pontosan Zánkára, kis családom kíséretében. Hetedikén indultunk útnak, a kb. 3-4 órát út egészen gyorsan eltelt, főleg mivel jött Ő is, és végig beszélgettük az egész utat. Szállásadónk rendkívül kedves volt, az állomáson várt már ránk, kocsival vitt minket az apartmanunkba, és út közben még meg is mutatta, hogy a fontosabb dolgok merre vannak a faluban. Mivel aznap elég meleg volt, meg már amúgy is eltelt több, mint a nap fele, úgy gondoltunk, ez jó nap lesz arra, hogy lemenjünk a strandra. Este olyan 8 óráig voltunk kint, addigra már pont elég lett az úszásból meg pancsolásból. Másnapra viszont sokkal melegebbet, 40°C-ot mondtak, így nem mentünk semerre, de ez így visszagondolva elég jó döntés is volt, mert veszélyes lett volna ilyen időben túrázni. Így hát ismét kimentünk a strandra, mert hát azért víz közelben mégis csak jobb átvészelni az ilyen időjárást.:D A víz még kellemesebb volt, mint előző nap, szerintem még melegebb is volt. Délután viszont nem voltam jól... Vagyis igazából nem emlékszem pontosan, hogy első nap, vagy második nap jött-e elő először a baj. Éppen ettünk volna, amikor megjelent rohamszerűen a pszichés gondom, amit már az előző bejegyzésben is említettem... Fú, hát nagyon ideges lettem emiatt, főleg mivel ennyire még szerintem sose volt erős a dolog. De aztán ott volt Ő, és le tudtam nyugodni. Rájöttem, Ő az egyetlen, aki ennyire nyugtató hatással bír felettem. Olyan délután 5 fele jött a vihar Zánkára is, bár nem volt valami nagy eső, visszamentünk a szállásra. Később ketten indultunk felfedezni Zánkát. A másik terv még az volt, hogy átmegyünk Füredre is, de mire jött a vonat, addigra megint olyan rossz idő lett, hogy inkább nem mentünk át oda. A harmadik nap volt a csúcspont, elmentünk Badacsonyba. Pont azon a napon jártunk megint ott, mint tavaly! Badacsony az egyik kedvenc helyem, leginkább a bor miatt.:D Bementünk egy csomó pincébe, főleg olyanokba, ahol már tavay is jártunk. Utána meg felmentünk a hegyre, bár a tetejéig csak a szüleim tudtak felmászni, lol. Olyan délután 5 fele hazamentünk onnan, vacsoráztunk egy helyen, utána pedig ismét elindultunk kettesben sétálni Zánkán. Azt hiszem, ez a séta mindig megmarad majd. Végigsétáltuk az egész falut, már majdnem átjutottunk Köveskálra is. Volt a faluban egy templom, pont egy kis dombra volt építve. Leültünk ott, a domboldalon és beszélgettünk egy csomó ideig, közben pedig csodáltam a Káli-medencét. Ott valamiért olyan nyugalom fogott el, hogy az valami hihetetlen. Teljesen más volt az egész légkör, mint a szülővárosomban. Itthon állandóan feszült vagyok... De úgy az egész faluban is olyan jól éreztem magam. Tetszett, hogy milyen közvetlenek az emberek egymással, na meg fura volt, hogy bár már este volt és sötét, sok helyen még csak a kaput sem csukták be vagy húzták el a függönyöket, és még sem mentek be illetéktelenek. Én nagy városban élek, nálunk eléggé elzárkóznak az emberek egymástól...
Utolsó nap, pénteken már jöttünk haza, de előtte még volt egy kis kitérőnk. Átmentünk vonattal Füredre, onnan pedig hajóval Siófokra. Siófokról pedig vonattal egészen hazáig. Mindkét városban szétnéztünk, kajáltunk, sétálgattunk. Sokszor voltam már mindkét helyen, így más sok újat nem láttam, de azért jó volt még így is.:)
Összességében nagyon király volt ez a 4 nap, különösen Zánka, annak pedig külön örültem, hogy végre eljutottam a Káli-medencébe is, igaz csak egy nagyon kis szeletébe MÉG.:) A Káli-medencét már azóta nézegettem, amikor még egyszer úgy másfél éve télen angolból fogalmazást kellett írni valamilyen magyar tájról. Akkor nézegettem a Balatonfelvidéki Nemzeti Parkot, és akkor találtam ezt a csodát is.:D Szóval végre eljutottam ide is.:)

Zánkai part estefelé a vihar után

Mi:)

Azok a badacsonyi pincék...:D

Káli-medence

Mögöttünk a templom, előttünk a Medence!:D

A balatonfüredi állatállomány xD

Siófokon

Mivel igencsak mozgalmas nyárnak nézek elébe, úgy gondoltam, jó lenne ezeket dokumentálni jól elkülönítve a többi bejegyzéstől, így született meg az új bejegyzéstípus, az Útinapló. És most pedig következzen az első ilyen poszt! :D

Emlékszem, még januárban utaztam egyik barátnőmmel, Brigivel az Educatiora, és arról beszélgettünk, hogy milyen jó lesz majd, ha túl leszünk az érettségin, és ezt megünnepelvén el is mehetnénk valamerre majd, mondjuk a fővárosba. Ez meg is valósult a napokban, ugyanis július 2-án vonatra pattantunk, és elmentünk Budapestre. Nem teljesen az volt a program, amit akkor, januárban kitaláltunk (mértéktelen ivás), de azért így is jól éreztük magunkat. Nem mellesleg, a 35°C-os melegben amúgy sem lett volna célszerű sokat inni, bár egyes praktikák szerint "tűző napon olcsóbb bebaszni". xD
Első utunk a Gellért-hegyre vezetett. Egyikünk sem járt még ott ezelőtt, azonban nagyon megérte elmenni. Gyönyörű hely, és az sem volt aznap utolsó szempont, hogy a magasban a fák között jobb volt a klíma is.
Következő utunk a Halászbástyához vezetett. Nem vagyunk nagyon járatosak a budai oldalon (de amúgy a pestin sem annyira), de tablet segítségével odataláltunk, igaz eltelt egy kis időbe. Olyan volt kicsit a Halászbástya környéke, mintha olasz utcákon sétálnánk, nagyon szép volt. Nem győztünk fotózni, de utána mentünk is, mert nagyon sokan voltak arrafelé. Itt kezdődött a kaland, visszatalálni Pestre. Felültünk egy buszra, aminek valahogy mindketten nagyon-nagyon elnéztük az irányát, így kikötöttünk a Széll Kálmán téren. Annyiből viszont nem bántuk, hogy nagyon rossz lett volna a lejönni a magasból abban a melegben, mert végig a hegy oldalára tűzött a nap, árnyék nem volt, másrészt meg amúgy sem biztos, hogy eltaláltunk volna oda, ahova vitt a busz. Kajáltunk, meg pihentünk, mert már fáradtak voltunk, majd barangoltunk ott, Budán. Végül nagy nehezen átértünk Pestre, de hát onnan is mire a Keletihez értünk... Kemény vállalkozás volt olyan melegben ekkora túra, mint az aznapi. Összesen kb 20 km-t gyalogltunk, viszont jó volt, és nem bántuk meg, és ez a lényeg. :D

És akkor jöjjenek a képek. 1-2 Brigi tabletjével készült, a többsége pedig a telefonommal. Sajnos otthon hagytam a fényképezőmet...