Tökre izgatott vagyok a csütörtöki nap miatt, megyek ugyanis az új gyakorlati helyemre, a nőgyógyászatra. Öt héten keresztül fogok majd ott dolgozni, ráadásul egyedül leszek csak (a többiek más osztályokon, vagy másik intézetben lesznek majd), és már nagyon kíváncsi vagyok. Egyrészt arra, hogy menni fog-e egyedül a munka, másrészt pedig amikor megtudtam, hogy én pont ebben a szakrendelőben fogok lenni, elég hálás voltam annak a valakinek, aki ide osztott be engem. Kifejezetten érdekel ugyanis ez a terület. Vannak ehhez kapcsolódó tantárgyaim, és azok is elég nagy favoritok nekem, meg egyébként is lenne pár kérdésem ezzel a szakkal kapcsolatban. Lehet hülyén hangzik és ezt nem lehet így előre eldönteni, de ha ÁOK-ra járnék, és tuti erre szakosodnék a végén. Persze amúgy mindenki azt mondja, hogy maradjak az eredeti tervnél, a FOK-nál, mert hogy a nőgyógyászat elég pasis terület, és nem hagynának benne érvényesülni, meg amúgy is "fúúúj", de én erre azt mondom, hogy attól még érdekelhet a dolog! Nem hiszem, hogy feladnám emiatt a fogorvosis tervet, de az tény, hogy ez az az anyagrész, amit nagyon szerettem/szeretek tanulni, és amiről órákat tudok beszélni. (Arról már inkább nem fejtem ki a véleményemet, hogy az én szememben a férfiak miért nem hitelesek, mint nőgyógyászok.)
Kérdezgettem azt az 2-3 embert, akik előttem szintén itt dolgoztak a gyakorlaton, és azt mondták, hogy elég jó volt, sok mindent megtanítottak nekik, és többnyire közvetlenek voltak velük, szóval remélem, hogy velem is azok lesznek.

Az eddigi gyakorlataim klasszul mentek, 93%-ot meg 96%-ot kaptam, és amúgy képzeljétek, következő félévtől ösztöndíjat fogok kapni a kórháztól! :D Nem olyan marha nagy összeg, havi zsebpénznek viszont elég kellemesnek ígérkezik. Arra pont jó lesz, hogy félretegyem az egyetemre, vagy ha meglátok valami szerelem-darabot a Tallyban, akkor nem kell ott hagynom. :3

...mármint a biológián. Nem akarok sokat papolni a vizsgákról -mint ahogy szoktam. Annyi volt lényegében, hogy az írásbeli, bár nehezebb volt, mint a nyári vizsga, nekem mégis valahogy emberbarátabb volt. Nem beszélve arról, hogy még egyszer megálmodtam a szem lesz az érettségiben. Hát nem bejött?! :D Szóbelin meg ahogy kihúztam a tételt, hát, először csak ültem felette. Idegrendszert húztam, meg valami szart, amiben a genetikától az ökológián át a pollenekig minden volt. De aztán végül 44/50 pont lett.:DD Jól sikerült a biosz érettségim, 5-öst kaptam, és ezzel így bezsebeltem +21 pontot is.

Másik dolog. Elbizonytalanodtam. Nem tudom, hogy mit válasszak. FOK, ÁOK, GYTK, mindegyikre megvan az esély most már, főleg, ha még a kémián is sikerül javítani. Oké, tudom, rá kéne vágnom, hogy FOK, és csak és kizárólag az, de. DE. Jártam a fogászaton egy párszor mostanában. Mármint nézelődni meg beszélgetni mentem. Hogy mondjam. A fogorvos, akihez lehetőségem volt menni, elég realistán mutatta be a dolgot. Örülök, mert át tudta érezni a helyzetemet, hiszen anno ő is pont így járt a felvételivel, mint most én. Viszont sok olyan dologra rávilágított, amit nem is gondoltam volna a munkával kapcsolatban, és elég lesújtóak voltak. Tulajdonképpen nem is az egyetemről beszélgettünk, hanem inkább magáról a szakmáról. Na meg annak ellenére, hogy alig ismert, elég őszintén beszélt a magéleti gondjairól is, amit ez a szakma okozott neki, na és végül, hogy ő nem biztos, hogy még egyszer ezt a szakot választaná az orvosin belül. Szóval egyszerre volt érdekes és megdöbbentő is, amiket mesélt. Na és persze elgondolkodtató. Amolyan, biztos, hogy akarom én ezt?! Ahogy észrevettem, inkább az ÁOK-ra próbált rábeszélni. Persze, el tudok vonatkoztatni az ő problémáitól, és ezek nem is tartanának vissza, hiszen az ő és az én életem nem ugyanaz, de a többi, amit mondott, hát... nem tudom.

Kis családom pedig próbálja egyengetni az utamat, azt mondták, hogy legyen ez az én döntésem, ők nem szólnak bele. Annyit viszont megjegyeztek, hogy lehet inkább gyógyszerészetire kéne mennem, és nem orvosira, mert lehet, hogy az ÁOK/FOK tökretenne idegileg. Nos, igen, ebben talán igazuk  van. Persze amúgy tudom, hogy ennek a gondolatnak mi az alapja: ismerünk barátok révén orvostan-hallgatókat, egytől egyik nyugtatón élnek, vizsgaidőszakban meg még az asztalra lerakott pohár hangjától is kiakadnak (ez nem vicc).
Szóval most aztán tényleg nem tudom, hogy mit csináljak, de szerencsére még van bőven időm gondolkozni, remélem jutok majd valami értelmesre.

Biosz tanulás közben nem tudtam megállni, hogy ne ragadjak billentyűzetet, és írjak pár sort az iskoláról, ahová járok, meg úgy általánosságban arról, hogy mit fogok egy évig csinálni.
Szóval ugyebár egészségügyi suliba iratkoztam be, és perpill ápolónak tanulok. Eddig még nem volt semmi nehézség, igazából csak annyi, hogy mivel hivatalosan nincsenek tankönyveink, ezért egész nap körmölünk a füzetekbe, mint a gép. Persze, én szereztem be 1-2 könyvet, többek között például latin tankönyvet, mert ez elég fontos lesz a második félévtől kezdődő anatómiához. Most többnyire csak féléves tantárgyaink vannak, csak néhány tárgy van, ami megmarad a második félévben. Ez csak annyiból nem jó, hogy mivel szinte az összes tantárgy egy féléves, és ráadásul ezek mind heti 1 órásak, ezért több, mint 20 féle tantárgyam van... És ebben a félévben mindegyikből lesz minimum 3 dolgozat, különben nem kezdhetném el januárban a klinikumi tantárgyakat, szóval azért kell majd tanulni rendesen. Megmondom őszintén, a tantárgyak között van 1-2 olyan is, ami számomra rejtély, hogy minek van egy ápoló tanulónak... Gondolok itt például a környezetegészségügyre, ahol eddig semmi egészségügyhöz kapcsolódót tanultunk, hanem olyan, mintha a 12.-es biológia tankönyvből kiszedtük volna az ökológiás-bioszférás részt. Konkrétan olyanokat tanulunk, hogy mi az ökológiai lábnyom, meg ilyenek.XD Na de egy szavam se lehet, legalább ezek mind hasznosak lesznek az októberi vizsgámhoz. Amúgy kezd már körvonalazódni, hogy mik lesznek a kedvenceim, mik semlegesek, és mik azok, amiktől falra mászok. Nagy kedvenc a latin, a gyermekgyógy., a pszichológia meg az egészségfejlesztés, utálom viszont a szociológiát és mindkét fajta kommunikáció órát. A szociológát azért nem szeretem, mert röviden, tömören egy nagy szar az egész, a kétféle (sima & speciális) kommunikáción meg ki kell lépnem a komfortzónámból, mert olyankor a csoport előtt kell beszélni, és ez nekem nem oké. Nem vagyok a szavak embere, na.:)
Lesznek gyakorlataink is ám.:) Első félévben heti 1 nap, ami 3 különböző helyen fog lenni, természetesen mindenki be van osztva mindhárom helyre, csak különböző ciklusokban. Megyünk idősek otthonába, bölcsődébe meg a helyi rendelőintézetbe is. Én pont ilyen sorrendben lettem beosztva egyébként. A rendelőintézettel nagy mákom volt, mert én a nőgyógyászatra kerültem terhes tanácsadásra, de van aki, pechesebb volt, és mehet a nemibeteg gondozóba vagy éppen a pszichiátriára... Ami miatt nem vagyok túlzottan nyugodt, az az idősek otthona. Szeretem az embereket, meg minden, de engem az időskor mindig a múlandóságra emlékeztet, és ez nem jó. És nem akarok senkit megijeszteni, de azt hiszem a múltkori látogatásunkkor az egyik ilyen otthonba volt "szerencsém" megtapasztalni milyen a halál szaga. Nem túlzok, más is mondta, hogy már szinte látta a kaszást, egy másik osztálytársamat meg annyira nyomasztotta a hely, hogy elájult... Az az egy szerencse, hogy ebben nem ebben az intézményben lesznek a gyakorlatok, mivel ide már a szélsőségesen beteg idősek kerülnek, akik gondozását már a családjaik feladták, szóval ide nekünk nem feltétlen lenne még elég kompetenciánk, hogy tevékenykedjünk.
Második félévben már heti két nap a kórház valamelyik sebészeti osztályán lesz, de időnként a nővérhiány miatt átraknak 1-2 embert a gyermekosztályra vagy mondjuk a nefrológiára, szóval még nem biztos, hogy mindig a sebészeten leszek/leszünk. Ma voltam is a csoportommal a kórházban, és megmutatták, hogy hol kell átöltözni, meg hogy nagyjából mi hol van, ilyenek. Mondjuk utóbbi felesleges volt, októberben az osztályok fele úgyis át lesz költöztetve máshova, de mindegy...:D Mindenesetre várom nagyon. Megfogadtam, hogy ebben az egy évben mindent ki fogok próbálni vagy meg fogok tanulni, amire csak lehetőségem nyílik. Ezek egyszer mind nagyon hasznosak lesznek. Elvileg időnként szoktak szervezni olyan boncolásokat, ahova bemehetnek tanulók is, szóval oda is szeretnék menni majd. Alig várom már, hogy túl legyek novemberben a biosz szóbelin, utána lesz kb 2 hónapom, amikor az időmet teljesen az iskolára tudom fordítani, utána januártól fogom elkezdeni a kémiára való készülést, hogy májusban már ne érjenek majd meglepetések az írásbeli közben...:D

 Már az érettségi kiosztása után -amikor már a pontjaim alapján tudtam, hogy nem vesznek fel orvosira idén- elterveztem, hogy majd írok egy bejegyzést arról, hogy mit lehet(ne) ilyen esetben csinálni, mert hogy azt vettem észre, hogy sokaknak fogalmuk sincs, hogy miket lehet ilyenkor tenni. Ezt leginkább segítségnek szántam azoknak, akik hasonlóan jártak, vagy járnak majd, mint én. Persze, nagyon remélem, hogy más nem kerül majd ilyen kellemetlen helyzetbe, és mindenek előtt az lenne a legfontosabb üzenetem mindenkinek, hogy nagyon tanuljatok és törekedjetek minél jobb eredményeket elérni a vizsgákon, mert tényleg nem mindegy, hogy hova fogtok majd kerülni (gondolok itt magára a képzés típusára, és bizony az sem mindegy, hogy milyen közösségbe kerültök majd!). Az anyagi dolgokat -azt a sok pénzt, amit a szüleitek belefektetnek a tanulásotokba- gondolom már nem is kell említenem.

Szóval az én utam viszonylag hosszú volt, amíg elvezetett oda, ahová. Mivel én már júniusban elmondtam a tényt a szüleimnek, így mi már viszonylag hamar, július elejétől keresgéltünk megoldások után. Abban maradtunk, hogy amíg újrafelvételizek, addig tanulni fogok, de a munka lehetőségét sem zártuk ki. Végül aztán nagy nehezen egy ápolói tanfolyamra sikerült bekerülnöm, ami 2 éves, de én csak egy évet járok majd ide. Orvos és orvosis ismerősök szerint ez mindenképpen hasznos lesz a továbbiakhoz, így már csak emiatt is döntöttem e képzés mellett. Na meg persze engem ez egyébként is nagyon érdekelt, így tiszta sor volt, hogy jelentkezem.:) A keresgéléssel töltött idők alatt az alábbi opciókat láttam:

1. Tanulsz. Igen, de nem mindegy, hogy hol. Viszonylag sok OKJ-s képzést találtunk, viszont ezekkel vigyázni kell. Úgy értem, a legtöbbet különféle cégek szervezik, amik bizony igen sok pénzt képesek értük legombolni, nem beszélve még az év közben különféle okokból beszedett pénzekről, és amit sokan nem hirdetnek: nem iskolarendszerűek, tehát nem kapsz értük diákigazolványt. Az egyik ilyen cégnél egy kedves hölgy mondta, hogy ha valaki nem akar fizetni a képzésért, akkor az a legegyszerűbb, ha középiskolákba megy be érdeklődni, hogy indítanak-e ötödéves képzést vagy valamilyen iskolarendszerű felnőttképzést (szóval amiért diákot kapsz). Ezért az ötletért elég hálás voltam, mert így találtam én is ezt az ápolói képzést.

2. Dolgozol. Ezt az opciót addig érdemes kihasználni, amíg hivatalosan diáknak számítasz (október 31.), mert addig elmehetsz diákmunkára. Utána már más adózási szabályok vonatkoznak rád, ergo több pénzt vonnak le a fizetésedből, stb. Ez az opció azért jó, mert egy év alatt viszonylag sok pénzt félretehetsz az egyetemi kezdésedre, viszont nem ajánlom, ha valami nagyon tanulós szakra akarsz menni (mint pl én, mivel 2 emeltet csinálok újra), mert akkor nem biztos, hogy elég időd jut majd a munka mellett felkészülni. Így nem lesz diákod, és TB-t is fizetned kell majd (meg ha még vannak egyéb kötelező járulékok, akkor azokat is).

3. Otthon maradsz (és tanulsz). Feltéve, hogy anyagilag ezt megengedheti a családod. De amúgy szerintem ez a legrosszabb, én legalábbis halálra unnám magam. Persze csinálhatsz közben sok hasznos dolgot is (jogsi, nyelvvizsga stb), de szerintem ez még így sem lehet  túlzottan izgalmas. Persze, ezt mindenki maga tudja...:)

Ezenkívül még rajtad áll, hogy mennyire hasznosan, és milyen programokkal töltöd el az előtted álló szabad hónapokat. Azt szeretném lefektetni, hogy azért, mert elsőre nem kerültél be valahová, még nem rontottad el az életedet. Igazából az élethez a legfontosabb dolgokat nem az iskolában fogod megtanulni, hanem azokat ki kell tapasztalnod. Ezért is fontos, hogy ne merülj el az önsajnálatban és a szüleid mindennapos baszogatásában, hanem próbálj arra összpontosítani, hogy minél többet kihozhass magadból ebben a 12 hónapban, és persze készülj fel jól a közelgő vizsgákra. Fogd fel ezt a helyzetet két dologként: egyrészt ez egy lecke, amiből okulnod kell, hiszen nyilvánvalóan nem véletlenül kerültél ide, tehát valamin változtatnod kell majd a jövőben (pl. időbeosztás, tanulási módszer...), másrészt pedig ez egy lehetőség is arra, hogy új dolgokat tanulj vagy próbálj ki.

Remélem, hogy tudtam ezzel segíteni, ha esetlegesen még lenne kérdésed, akkor írj bátran, akár e-mailben is.

Ma megkaptam a levelet Szegedről, vagyis az utolsó helyről ahová felvettek. Fú de rossz érzés ez, én mondom. Ennek nem így kellett volna lennie. Jobban kellett volna hajtanom, meg nem kellett volna annyira parázni a vizsgákon. Annyira hülye vagyok. -.-
Mint ahogy azt már említettem, nem kezdem el ezt a szakot, inkább parkoló pályára megyek egy évig és újra felvételizek. Vannak sokan, akiket szintén nem vettek fel most orvosira az idei brutál magas ponthatárok miatt, és közülük sokan inkább elkezdenek valami mást, de én ezt nem akarom. Annyira fogorvos szeretnék lenni, hogy inkább megpróbálom még egyszer, aztán majdcsak kiderül egy év múlva, hogy mi lesz. Négy éves képzés amire bekerültem amúgy, de ennyi idő alatt már majdnem elvégezném a fogorvosit is, ami 5 éves. Persze sokan mondanak sok félét; például hogy jó az a szak is, amire felvettek, és lehetne vele boldogulni (külföldön), na meg hogy sokkal könnyebb és nyugalmasabb életem lenne ezen, mint az orvosin, ja és persze mivel lány vagyok, sokan azzal is jönnek, hogy hamarabb lehetne így gyerekem, mint fogorvosként. De engem ez nem érdekel, akkor is fogorvosira fogok menni, ha addig élek is. :D
Ha emlékeztek, azt is említettem már, hogy külön szeretném megcsinálni a 2 érettségit annak reményében, hogy így talán jobban sikerülnek majd, és nagyobb esélyem lesz bekerülni a SOTE-ra. Már pedig ez utóbbi nagyon fontos lenne, mert így nem kerülnék távol egymástól a barátommal. Meg egyébként sem érzem, hogy elég időm lenne felkészülni az őszi bioszra és kémiára együttesen, mert augusztusban dolgozni is fogok (hogy meglegyen a pénzem a javító vizsgákra), így örülök, ha a bioszra normálisan fel tudok majd készülni. A bioszt fogom megcsinálni ősszel, megnéztem, október 21-én lesz a vizsga. Addig ha ezt a hetet és az érettségi hetét nem számítjuk, akkor pontosan 11 egész hét van még.:D Nem túlzottan sok, de azért remélhetőleg elég lesz. Egyébként beszéltem a kémia tanárommal is, azt mondta, hogy szerinte is jó ötlet, ha ketté szedem a két vizsgát, na meg még mondott 1-2 fontos infót, hogy mit csináljak, ha már most, októberben menni akarok vizsgázni.
Nincs most már sok hátra, most, a hétvégén elkezdem a tanulást bioszból, jövőhéten pedig még van pár nagyon-nagyon fontos dolog, amit nem szabad tovább húzni és el kell intéznem. Többek között úgy néz ki, hogy lesz akár 2 munkám is, na meg a következő 1 évre be kell valahova iratkoznom, hogy legyen diákigazolványom, de ez utóbbi koránt sem ennyire egyszerű. Mindenkinek, aki ezt olvassa, és a hamarosan érettségizik, annyit tanácsolok, hogy tanuljon nagyon, hogy ne kerüljön olyan helyzetbe, mint most én, mert attól szarabb és nehezebb dolog nincs, mint hogy egy évre keresni kelljen valami olyan tanfolyamot, amiért nem kell százezreket fizetned, és diákot is kapsz. És ezt így, egy megyeszékhelyről mondom. Mert igen, az, hogy "az első OKJ ingyenes", egy nagy átbaszás. Ilyennel gyakorlatilag nem találkoztam egyik oktatási intézményben sem. Gyakorlatilag szinte mindenért fizetni kell, nem is keveset, ha meg véletlen nem kéne, akkor meg a képzés időtartama hosszabb, mint egy év. Így tehát még az is előfordulhat, hogy nem tanulni fogok, hanem dolgozni ez alatt az egy év alatt. Na, de majd elválik, hogy a következő 1-2 hétben mit sikerül magamnak intézni...