Csak egy rövid poszt az idei tervekről:

• kiválogatni a ruháimat
• napi legalább 7 órát aludni
• megpróbálni naponta fél literrel többet inni
• fejleszteni a körömfestési képességeimet
• újítani pár sminkcuccot
• használni a tanult légző és meditációs gyakorlatokat
• kipróbálni 15 frizurát (levágattam 15 centit belőle, hogy regenerálódjon, és kezd már visszanőni, szóval lehet kísérletezni a fonási technikákkal)
• befejezni az bőrömre szedett gyógyszerkúrát
• nagyobb rendszert tartani az életemben

Régebben mindig zokniban közlekedtem a lakásban, hiába szólt rám anyám, utáltam felvenni a papucsot. Nem láttam értelmét, mert "úgyse lesz semmi bajom". Aztán ahogy már benőtt a fejem lágya, beláttam, hogy nem hülyeség, amit mondanak szüleim, mert bizony ha felfázik az ember lánya, akkor akár még meddő is lehet a végén. Így hát azóta hordom is mindig a papucsot, erre nem most fáztam fel?

Mivel még ezelőtt sose voltam felfázva, nem is nagyon tudtam volna magamtól, hogy mi a teendő, azonban pont kapóra jött a nőgyógyos munkám, ahol is -tekintve a mostani hideg időt- szép számban megfordulnak felfázós emberek. Szóval füleltem rendesen, hogy mit mond az orvos, és aki nem volt annyira felfázva, annak első próbálkozásra a kamillás ülőfürdőt javasolta.

A recept elég egyszerű. Nincs más dolgod, mint gyógyszertárban vagy a DM-ben a gyógynövényes polcnál beszerezni egy csomag szárított kamillát. Otthon aztán forralni egy edény vizet, aztán ha felforrott, dobj bele 1-2 marék kamillát. Tegyél rá a egy fedőt, és hagyd, hogy pár perc alatt kioldódjanak az anyagok, majd szűrd le. Ezután mehet is bele egy kád vízbe.

Ezt egy olyan 3-4 napig ajánlatos csinálni. Ha meg nem múlik, akkor irány a háziorvos. Nekem szerencsére bevált, azóta nincsenek ilyen gondjaim. Olvasgattam még neten, és elég sok másmilyen gyógynövénnyel is hatásos, érdemes utánanézni. Ja, és még egy dolog: a tőzegáfonya tea is nagyon jó, kifejezetten felfázásra való.

Folytatva a tavaly elkezdett szokásomat, most is szeretnék írni egy éves összefoglalót, ezúttal azonban egy kicsit másabb stílusban, mint múlt évben. 2015 annyira más év volt, mint az eddigiek, saját magam is mindig megdöbbenek azon, hogy mennyire változatos és kétélű volt. Bővelkedett a sok örömben és boldogságban, és előfordultak nehézségek is, de a végére valahogy mégis úgy érzem, hogy jól kijöttem a dologból.

A jó dolgok 2015-ben, és amikre mindig emlékezni fogok:

-néhány hónapos kerülgetés után februárban összejöttünk Zolival:3
-ballagás, és meglett az érettségi (soha többet nem kell magyart tanulni!:D)
-a pótbiosz érettségit végre sikerült 5-ösre megcsinálni októberben
-csodálatos családi nyaralás Zánkán
-a sok utazás, hátizsákkal körbeutaztuk az országot Zolival nyáron
-volt egy szuper és viszonylag jól fizető nyári munkám (tolmácsolás)
-új embereket ismertem meg, és lettek közülük új barátaim
-a klinikai munka, és az ott szerzett tudás és ismertségek
-rájöttem, hogy egész jól tudok bánni a gyerekekkel és imádom őket
-az emberek arcán a hála, amikor segítek nekik a kórházban
-jobban be tudom már osztani az időmet
-a sok filmnézés, mozizás, olvasás, meg összejövetelek
 

A nehézségek 2015-ben, és amikből sokat tanultam:

-elrontottam a 2 emelt érettségit, nem vettek fel az egyetemre
-a sok vita a szüleimmel a fentebbiek miatt
-véget ért egy fontos barátságom
-a harcaim saját magammal
-januártól kezdődő hónapokon át tartó letargikus hangulat

3 dolgot tanultam meg idén:

-Először magamat kell tisztelnem, ha azt akarom, hogy mások is tiszteljenek.
-Senki se olyan, mint amilyennek először látszik.
-Nagy halogató vagyok, jobb időbeosztás kell nekem.

Ti mit vártok 2016-tól? Én szeretnék egy jó kémia érettségit és bekerülni az orvosira, szeretném, ha továbbra is ilyen jól működne a kapcsolatom, szeretnék sok minőségi időt eltölteni a barátaimmal, sokat utazni, rajzolgatni, hajtogatni, próbálgatni akarom a körömfestési ügyességeimet.

Mint ahogy azt ígértem, visszatértem. Szerettem volna már újítani a blogon, így lett aztán a szinte teljes csere. Mostanában annyi ötlet keringett a fejemben mind a bloghoz, mind a posztokhoz, hogy elérkezettnek láttam az időt, hogy végre megvalósítsam ezeket. Kitörtöltem nagyon sok régi bejegyzést, meg még valószínűleg fogok párat, mert nem néztem még át mindet. Fogok új bemutatkozást is írni, meg a jobb oldalon is szeretném megcsinálni a modult. Most egy kicsit elvonulok tanulni, aztán estefelé szeretném megírni a 2015-ös összefoglalómat.:)

A designért köszönet Orchiqnak!

Mint ahogy azt legutóbb említettem, elkezdtem dolgozni a nőgyászaton, és tényleg baromi jó! :D Eddig még csak 2 hetet töltöttem ott az 5-ből, de eddig meg vagyok vele elégedve. Komolyan mondom, ezerszer jobb, mint amikor a fogászaton voltam, pedig fogorvos akarok lenni, lol.

Első nap azért féltem, hogy milyen lesz egyedül lenni (illetve csak a nővérekkel), de nem volt vészes még így se. Akik itt voltak előttem gyakorlaton, azt mondták, hogy a nővérek többsége rendes, az egyik orvos viszont elég lenéző. Osztálytársaim leírásából első nap rögtön fel is ismertem az ominózus orvost, viszont velem kifejezettem rendes, de egyébként ez szerintem abból ered, hogy tudja, hogy orvosira akarok menni, meg hogy ugyanabba a gimnáziumba jártunk. Ezt abból szituációból gondolom, hogy rögtön első találkozásunkkor ahogy köszöntem neki, vissza se köszönt, pedig teljesen biztos, hogy hallotta... Na meg úgy egyáltalán tudomást se akart rólam venni. Aztán már ahogy elkezdtük a rendelést, egyszer csak odafordult hozzám az asztalnál, és kérdezte nevemet, hogy mi akarok lenni. Valójában csak akkor hitte el, hogy tényleg van esélyem orvosira menni, amikor kiderült, hogy ugyanoda jártunk középiskolába.

Szóval, miután elhitte, hogy orvos akarok lenni, teljesen más volt a hangnem. (Mondjuk én ezzel annyiban nem értek egyet, hogy nem kéne lenézni az ápolókat, mert elég fontos feladatokat látnak el. Sok orvos részéről nem értem ezt a fajta lenézést, na meg szerintem soknak kifejezetten rosszul esne, ha nekik kéne eltakarítani a szart a beteg alól, már bocsánat a nyers szavakért. Nem rossz emberek az ápolók, és attól, hogy nincs az a két betű a nevük előtt, még nem kéne őket úgy kezelni, mintha tudatlanok lennének.)

Visszakanyarodva, így, ezek tudatában elég sok feladatot rám mertek bízni, szerencsére. Osztálytársaim azt mondták, hogy nekik ki kellett harcolni, hogy egyáltalán betegeket hívhassanak be, én meg már első nap jegyzőkönyveket írtam szövettani vizsgálatokról. Meg aztán megtanított az orvos receptet is írni, meg mondta, hogy az érdekesebb eseteket megmutatja majd kolposzkópon. Mivel már az első nap bővelkedett az "érdekesebbekben", így láttam egy jó pár dolgot. Nyilván nem írhatom le őket, meg amúgy se biztos, hogy érdekelne ez bárkit is, mindenesetre nekem tényleg elég érdekesek voltak. Na meg néha voltak olyan megszólalásaim, hogy "Jééé, ez tényleg olyan, mint ahogy a könyvben le volt írva." xD Időnként van, hogy egy-egy beteg az átlagosnál jobban tart a vizsgálattól, olyankor általában én magyarázom el nekik, hogy mi fog történni, mi a vizsgálat menete, na meg hogy nem kell félni.:) De egyébként azt vettem észre, hogy tőlem jobban meg is nyugodtak, mint amikor az orvos próbálta elmagyarázni ezeket.

Azt hiszem, az eddigi gyakorló helyek közül ez volt a legjobb, itt végre én is hasznosnak érzem magam, SZÍVESEN CSINÁLOM, mert érdekel a terület, nem beszélnek velem úgy, mint ahogy még a kutyával sem szokás, és a maga egyhangúsága ellenére is mindig történik itt valami érdekesebb. Kicsit mindig rádöbbent, hogy mennyiféle emberi sors van, és mi minden múlik egy-egy döntésen. Már ha egyáltalán van jó döntés.