Tökre izgatott vagyok a csütörtöki nap miatt, megyek ugyanis az új gyakorlati helyemre, a nőgyógyászatra. Öt héten keresztül fogok majd ott dolgozni, ráadásul egyedül leszek csak (a többiek más osztályokon, vagy másik intézetben lesznek majd), és már nagyon kíváncsi vagyok. Egyrészt arra, hogy menni fog-e egyedül a munka, másrészt pedig amikor megtudtam, hogy én pont ebben a szakrendelőben fogok lenni, elég hálás voltam annak a valakinek, aki ide osztott be engem. Kifejezetten érdekel ugyanis ez a terület. Vannak ehhez kapcsolódó tantárgyaim, és azok is elég nagy favoritok nekem, meg egyébként is lenne pár kérdésem ezzel a szakkal kapcsolatban. Lehet hülyén hangzik és ezt nem lehet így előre eldönteni, de ha ÁOK-ra járnék, és tuti erre szakosodnék a végén. Persze amúgy mindenki azt mondja, hogy maradjak az eredeti tervnél, a FOK-nál, mert hogy a nőgyógyászat elég pasis terület, és nem hagynának benne érvényesülni, meg amúgy is "fúúúj", de én erre azt mondom, hogy attól még érdekelhet a dolog! Nem hiszem, hogy feladnám emiatt a fogorvosis tervet, de az tény, hogy ez az az anyagrész, amit nagyon szerettem/szeretek tanulni, és amiről órákat tudok beszélni. (Arról már inkább nem fejtem ki a véleményemet, hogy az én szememben a férfiak miért nem hitelesek, mint nőgyógyászok.)
Kérdezgettem azt az 2-3 embert, akik előttem szintén itt dolgoztak a gyakorlaton, és azt mondták, hogy elég jó volt, sok mindent megtanítottak nekik, és többnyire közvetlenek voltak velük, szóval remélem, hogy velem is azok lesznek.

Az eddigi gyakorlataim klasszul mentek, 93%-ot meg 96%-ot kaptam, és amúgy képzeljétek, következő félévtől ösztöndíjat fogok kapni a kórháztól! :D Nem olyan marha nagy összeg, havi zsebpénznek viszont elég kellemesnek ígérkezik. Arra pont jó lesz, hogy félretegyem az egyetemre, vagy ha meglátok valami szerelem-darabot a Tallyban, akkor nem kell ott hagynom. :3

Mit szólsz hozzá?

...mármint a biológián. Nem akarok sokat papolni a vizsgákról -mint ahogy szoktam. Annyi volt lényegében, hogy az írásbeli, bár nehezebb volt, mint a nyári vizsga, nekem mégis valahogy emberbarátabb volt. Nem beszélve arról, hogy még egyszer megálmodtam a szem lesz az érettségiben. Hát nem bejött?! :D Szóbelin meg ahogy kihúztam a tételt, hát, először csak ültem felette. Idegrendszert húztam, meg valami szart, amiben a genetikától az ökológián át a pollenekig minden volt. De aztán végül 44/50 pont lett.:DD Jól sikerült a biosz érettségim, 5-öst kaptam, és ezzel így bezsebeltem +21 pontot is.

Másik dolog. Elbizonytalanodtam. Nem tudom, hogy mit válasszak. FOK, ÁOK, GYTK, mindegyikre megvan az esély most már, főleg, ha még a kémián is sikerül javítani. Oké, tudom, rá kéne vágnom, hogy FOK, és csak és kizárólag az, de. DE. Jártam a fogászaton egy párszor mostanában. Mármint nézelődni meg beszélgetni mentem. Hogy mondjam. A fogorvos, akihez lehetőségem volt menni, elég realistán mutatta be a dolgot. Örülök, mert át tudta érezni a helyzetemet, hiszen anno ő is pont így járt a felvételivel, mint most én. Viszont sok olyan dologra rávilágított, amit nem is gondoltam volna a munkával kapcsolatban, és elég lesújtóak voltak. Tulajdonképpen nem is az egyetemről beszélgettünk, hanem inkább magáról a szakmáról. Na meg annak ellenére, hogy alig ismert, elég őszintén beszélt a magéleti gondjairól is, amit ez a szakma okozott neki, na és végül, hogy ő nem biztos, hogy még egyszer ezt a szakot választaná az orvosin belül. Szóval egyszerre volt érdekes és megdöbbentő is, amiket mesélt. Na és persze elgondolkodtató. Amolyan, biztos, hogy akarom én ezt?! Ahogy észrevettem, inkább az ÁOK-ra próbált rábeszélni. Persze, el tudok vonatkoztatni az ő problémáitól, és ezek nem is tartanának vissza, hiszen az ő és az én életem nem ugyanaz, de a többi, amit mondott, hát... nem tudom.

Kis családom pedig próbálja egyengetni az utamat, azt mondták, hogy legyen ez az én döntésem, ők nem szólnak bele. Annyit viszont megjegyeztek, hogy lehet inkább gyógyszerészetire kéne mennem, és nem orvosira, mert lehet, hogy az ÁOK/FOK tökretenne idegileg. Nos, igen, ebben talán igazuk  van. Persze amúgy tudom, hogy ennek a gondolatnak mi az alapja: ismerünk barátok révén orvostan-hallgatókat, egytől egyik nyugtatón élnek, vizsgaidőszakban meg még az asztalra lerakott pohár hangjától is kiakadnak (ez nem vicc).
Szóval most aztán tényleg nem tudom, hogy mit csináljak, de szerencsére még van bőven időm gondolkozni, remélem jutok majd valami értelmesre.

Hozzászólások (2)

Lassan egy éve ismerlek. Akkor még közönnyel fogadtalak, mégis az a nap alapjaiban forgatta fel az ezt követő életem. Ki gondolta volna, hogy ez lesz abból az éjszakából?!

Eleinte féltél a valódi énedet megmutatni nekem. Talán féltél, hogy nem tetszene. Aztán valahogy mindez megváltozott. Valami hihetetlenül megfogott benned, a hálójába vett, utána abból pedig nem szabadultam.

Te vagy az, aki akkor is szeretett, amikor tudtad, hogy én másért vagyok oda. Te vagy az, aki észrevette a valódi énemet. Te vagy az, aki a hibáimmal együtt szeret.

Belédszerettem. De úgy igazán. Aztán pedig azon a februári estén nem féltünk egymásnak bevallani ezeket.

Azóta napról napra, és mindennél jobban. Úgy érzem, te vagy az egyetlen, aki igazán megért, és mindenben kiáll mellettem. Velem vagy, ha kiakadok rosszabb napjaimon, s együtt nevetsz velem a szép dolgokon. Bármit elmondhatok neked, és nem kell félnem, hogy tovább adod ezeket.

Nem csak a szerelmem vagy, de a legjobb barátom is.

Szeretem nézni ahogy alszol, vagy ahogy a szél a hajadba kap. Imádom, ahogy iszod a reggeli teádat, meg amikor a szemembe nézel.

Tudom, hogy Te bármikor itt leszel majd nekem. Szeretlek.

Hozzászólások (4)

Ezt a kihívást Orchiq-tól kaptam, és elég érdekesnek találtam a kérdéseit, szóval nem volt kérdés, hogy kitöltöm a kérdőívet. Hihetetlen, de a kérdések nagy része egyébként is olyan, amiken mostanában sokat gondolkoztam, már csak emiatt is szeretném kitölteni. :)

Feladataim:

-Nevezd meg, akitől kaptad.
-Írj 11 dolgot magadról.
-Válaszolj a feltett kérdésekre.
-Jelöld meg azokat a blogokat, akiknek továbbadod a díjat.
-Tegyél fel nekik 11 kérdést.

A 11 tény rólam:

1. Annak ellenére, hogy jobb kezes vagyok, a legtöbbb dolgot mégis a bal kezemmel csinálok. o.O Írni is tudok vele, csak egy picit lassabban, mint a jobbal.
2. Imádom a macskákat. Később a saját házamban is tuti, hogy lesz majd egy vagy kettő.
3. Nagyon-nagyon szeretek biciklizni. Szeretnék majd hamarosan beruházni egy versenybiciklire is.
4. Meg akarok tanulni dobolni.
5. A finnül tanulás rajta van a bakancslistámon. 
6. Mindenféle zenét szeretek.
7. Most vagyok életemben először szerelmes.
8. Utálok egyedül lenni otthon. Olyankor nincs kedvem egész nap semmihez.
9. Ha nem a Bettina nevet kaptam volna, akkor Enikő lenne most a nevem. Véleményem szerint jobb, hogy anya akarata volt erősebb.:D
10. Ez a 4. blogom.
11. Több fiú barátom van, mint barátnőm. Fiúkkal valahogy mindig jobban kijöttem, mint lányokkal.

A 11 kérdés:

1. Hiszel Istenben? Ha nem, akkor mi a te elképzelésed? Ha igen, akkor mi a sztorid?(Tehát miért, minek a hatására?) 

Ez egy jó kérdés. Nem tudom! :D Nem vagyok ateista, de hívő sem. Ez egy kissé ingoványos talaj, mert van véleményem erről az egész hívő-dologról, meg főleg az egyházról. Gondolkoztam is, hogy leírjam-e vagy sem, de mivel ez az én blogom, ezért azt írok le, amit akarok, nem?! Szóval múltkor pont ugyanerről beszélgettünk a barátommal, és akkor hosszan kifejtettem neki, hogy nem vagyok hívő, de úgy gondolom, hogy "valami biztos van", viszont utálom az egyházat. Egészen egyszerűen azért, mert elég demagóg az egész, ja és még egy másik dolog, hogy a sok hívő ismerősöm túlzásba viszi ezt ez egészet, és én ettől ódzkodok. Nekem az a tapasztalatom, hogy az ilyen ismerőseim nagy része túl visszafogott. Ne értsétek félre, én sem vagyok egy kiélt ribanc, sőt, nagyon nem vagyok az, de én egyáltalán nem akarok olyan lenni, mint ők ilyen szempontból. Visszakanyarodva még az egyház dologhoz, egyik nyári kirándulásom alkalmával megnéztünk egy templomot is, amelyben belül egy egész falat szántak arra, hogy azt sulykolják az emberekbe, hogy ne védekezzenek, mert az milyen csúnya és etikátlan dolog. Na szóval ezt hadd ne kommentáljam... Sajnálom, ha esetleg valakit sértenek a fentebb kifejtettek, nem volt célom vele senkit sem megbántani, de ez az, amit én gondolok.

2. Milyen lenne az ideális kapcsolat számodra? Mi az amiért megéri feladni mindent?

A mostanit ideálisnak nevezném.:) De tényleg. Bármiről tudunk beszélgetni, sokat hülyéskedünk, hasonló dolgokat szeretünk, meg elég hasonló a világképünk.
Attól függ mit értünk minden alatt; életet, karriert, stb? Ha a két fél annyira jól ismeri már egymást, és hatalmas az összetartozás érzése, akkor el tudom képzelni, hogy feladják egymásért az életüket is.

3. Ha megtehetnéd, akkor inkább most megházasodnál, vagy a karriert választanád? Inkább szülnél most gyereket vagy inkább tanulnál, és ezeket még ráérsőnek tartanád?

Ahogy sok lány, én is nagyon babáznék már, csak kissé korainak tartom még, meg amúgy is tanulni akarok egy pár évet még. Egyrészt még szerintem egy gyerekhez kicsit komolyodnom kell, másrészt meg nem bírnám eltartani se, mivel nincs keresetem, szóval így nem lenne jó ötlet most szülni. Később mindenképpen szeretnék majd családot.:)

4. Hogy nézne ki egy másik dimenzióban az életed?

Nem sok mindenben lenne másabb, esetleg 1-2 dolgot megváltoztatnék még a múltban, de nekem most jó úgy ahogy van, a felvételis dolgot leszámítva persze.

5. Szeretsz annyira valakit, hogy megállítanád a szíved érte?

Azt hiszem igen.

6. Eltudod képzelni az életed 5 év múlva? Hogy fog kinézni?

Még mindig egyetemre fogok járni, kurva sokat fogok tanulni, kezd már bennem kilakulni, hogy mit hogyan alakítsak majd az egyetem után az életben.

7. Hogyan rendeznéd be a lakásodat? Mi lenne a dugi sarkad? Vagy egyáltalán lenne?

Az én lakásom minimalista stílusú lenne, szóval semmi felesleges dolog nem lenne benne. Jó nagy ablakokkal, hogy sok fény legyen, a falak világos színűek lennének, meg lenne pár elvontabb kép is a falon. A dugi sarok talán egy ablakpárkány lenne, ami kellően nagy ahhoz, hogy ki lehessen oda ülni.

8. Szereted a Blogod?

Igen, talán ezt a blogomat szeretem eddig a legjobban. Vannak hibái, amiken dolgozom, de alapvetően ki vagyok vele békülve.

9. Írtál régebben naplót? (papírformájút) Ha igen akkor kb. mikor? Hány évesen?

Igeeen! :) Nagyon szerettem írni. Először hatodikban kezdtem el írni (tehát kb 12 évesen), aztán ez úgy 9. osztály végéig, 10. elejéig eltartott. Utána letettem a tollat.

10. Ha nem lenne ennyire a világ pénz központú, akkor mi lenne a te "munkád", mivel foglalkoznál szívesen, amit te a munkádnak hívnál?:)))(bármi lehet)

Ugyanúgy fogorvos akarnék lenni, vagy legalábbis valamilyen orvos. Mindenképpen ezt szeretném csinálni, és ez az érzés napra egyre erősebb bennem. Az elmúlt kb 2 hónap, amit gyakorlatokon tölöttem, nagyon megerősített ebben és egyszerűen jó érzés az, hogy segíthetek másokon.

11.Kit öleltél meg utoljára? Mikor ?:)

Őt! :D Kb egy órával ezelőtt.

 

Szívesen jelölnék meg embereket, akiknek tovább adnám a díjat, de tudom, hogy nem sok idejük van mostanában blogolni, így most ha nem baj, nem adom tovább senkinek.

Mit szólsz hozzá?

Nézegettem a korábbi évek ponthatárait, és kezdett rajtam eluralkodni a pánik, szóval elkezdtem a saját lelkem nyugtatására biosz feladatsorokat csinálgatni, lol. Persze, megbántam, hogy megnéztem a ponthatárokat, szóval többet ilyet nem teszek az érettségiig. Úgyis csak idegbeteg leszek tőle.:'D Az egyik felem azt súgja, hogy már így, hogy még nem értem végig az anyagon is többet tudok, mint tavasszal, a másik felem viszont kurvára fél, hogy mi van, ha pont azt kérdezik meg, amit a végére hagytam. Ami miatt aggódok, az a behívó levél. A héten kezdődik a vizsgaidőszak, és bár az én vizsgámig még 2 és fél hét hátra van, a levelem még sehol. Persze, azt még mostanában postázták, de azért megérkezhetne már.

Őszintén megmondom, most sokkal nyugodtabb vagyok, mint májusban. Az durva volt. Persze, visszagondolva meg tudom érteni a helyzetet, sok minden volt akkor, ami stresszelt. Most már jobban kezelem a helyzetet. Anyámnak egy kérése volt felém: hogy ne foglalkozzak vele. xD Mármint tanuljak rá rendesen, de kezeljem úgy, hogy lesz, ami lesz. A barátom pedig annyit kért, hogy ne idegeskedjek azon, hogy összejön-e annyi, hogy felvegyegyenek a SOTE-ra vagy sem, mert hogy valahogy mindenképpen megoldjuk majd. Ez azért megnyugtat.:)

Akárhogy is lesz, én ki fogok tartani, és egyébként is annyi minden ért már idén, hogy ettől a vizsgától már igazán nem kellene megijednem. Hiszek a sorsban, hogy ennek most így kellett lennie, ugyanakkor azt is tudom, hogy a folytatás már csak rajtam áll. Ez tényleg egy olyan dolog, ami fejben dől el nálam, és azt hiszem az elkövetkezendő két hétben az egész dologhoz a hozzáállásom döntő lehet. Tudom, hogy már nemsokára vége ennek, és akkor jöhet a fellélegzés, hiszen a dolog nagyobbik része, az írásbeli már lement. Vannak már terveim a szünetre a szóbelire való készülésen kívül, és igazából most ezek a tervek is adják az egyik fő motivációt, hiszen szeretném őket úgy megélni, hogy nem azon gondolkozom, hogy mit hogy kellett volna írni a tesztben. Nem garantálom, hogy sokszor jelentkezek a vizsgáig, de ha valami eszembe jut, vagy fontos, akkor mindenképpen írni fogok.

Mit szólsz hozzá?